Az e-biciklik tömege jelentősen nagyobb a hagyományos kerékpároknál, általában körülbelül 20-30 százalékkal nehezebbek ezek a járművek a bennük lévő motorok és akkumulátorcsomagok miatt. Amikor ezek a nehezebb gépek 32-45 km/h (20-28 mph) sebességre gyorsulnak, a megállásuk lényegesen nehezebbé válik. Például egy 40 km/h (25 mph) sebességről történő megálláshoz körülbelül kétszer annyi fékerő szükséges, mint amennyi egy 24 km/h (15 mph) sebességről történő megálláshoz lenne elegendő – ez a mozgási energia kiszámítására vonatkozó fizikai törvényekből (például F egyenlő a tömeg szorozva a sebesség négyzetével osztva kettővel) következik. Ennek megfelelően a fékeknek nagyobb hőtermeléshez és fizikai igénybevételhez kell alkalmazkodniuk, miközben biztonságban kell tartaniuk a kerékpárosokat az úton.
Az elektromos segítség gyakori nagy terhelési helyzeteket eredményez, különösen lejtőn való haladáskor vagy hirtelen megállásoknál a forgalomban.
Ez a tartós hőterhelés perceken belül rombolja a fékmodulációt és a komponensek integritását.
A hagyományos fékek könnyebb terhelésre (<45 font) és időszakos használatra lettek tervezve, ezért alkalmatlanok az e-bike igényeinek kielégítésére. Fő meghibásodási pontok:
A gyártók figyelmeztetnek a nem e-kerékpárra készült alkatrészek használatára. Célzott fejlesztések ezeket a problémákat orvosolják fejlett hőkezeléssel és strapabíró anyagokkal.
A nagyobb féktárcsák növelik a kar és a forgatónyomatékot a tengelyen, javítva a fékhatást. Egy 203 mm-es féktárcsa azonos körülmények között 27%-kal nagyobb erőt biztosít, mint egy 160 mm-es féktárcsa (SAE Brake System Study 2023). Ez a mechanikai előny elengedhetetlen az e-kerékpároknál, ahol a teljes súly gyakran meghaladja a 250 fontot – 65%-kal több, mint a hagyományos kerékpároknál.
Az e-kerékpárok általában három féktárcsa méretet használnak:
Meredek terep esetén 200 mm-es fékrotorok szükségesek, melyek korlátozzák a fékhatás csökkenését 1,5%-nál kisebbre hosszabb lejtőkön. A városi kerékpárosoknak a 180 mm-es fékrotorok kínálnak optimális egyensúlyt a fékerő és a súly között. Hőkamerás mérések szerint a 203 mm-es fékrotorok 44°C-kal hűvösebbek, mint a 160 mm-esek dugószerű forgalomban (Urban Mobility Lab 2024).
A legtöbb e-kerékpár-keret támogatja legfeljebb a 203 mm-es fékrotorokat; a korlátok túllépése a villa anyagfáradását okozhatja. Post-mount adapterek lehetővé teszik a frissítést 160 mm-ről 203 mm-re keretmódosítás nélkül, bár az esetek 70%-ában szakértői beszerelés szükséges a féknyereg elhelyezkedésének elkerüléséhez (National Bicycle Institute 2024).
Az optimális féktárcsa-teljesítmény az rögzítési mód, a hőkezelés és a váz kompatibilitásától függ.
a 6 csavaros féktárcsák hatlapfejű csavarokat használnak univerzális kompatibilitás és egyszerű cserélhetőség érdekében, de növelik a forgó tömeget. A központi rögzítésű rendszerek hornyolt agyakkal és rögzítő gyűrűkkel rendelkeznek, amelyek eszközök nélküli cserét és jobb koncentricitást biztosítanak, bár ehhez speciális agyakra van szükség. Könnyű átalakító adapterek (<20 g) rugalmasságot biztosítanak a különböző szabványok között, amit a 2023-as meghajtás-hatékonysági tanulmányok is megerősítettek.
A nemzetközi szabvány szerinti rögzítéssel rendelkező kerékpárok többségéhez adapter szükséges, ha újabb fékmodelleket szeretnénk régebbi vázakhoz illeszteni. A poszt rögzítéses rendszer, amely közvetlenül a vázba csavarozható, manapság széles körben elterjedt megoldás az elektromos hegyikerékpárok esetében. Ennek a beállításnak az az előnye, hogy a távtartók segítségével egyszerűen növelhető a rotorok tisztán futó része akár 20 mm-rel. A sík rögzítésű megoldások egyértelmű előnnyel rendelkeznek a könnyű súlyuk miatt, bár ebben az esetben a használható rotor méretek szűkebbek lehetnek, kivéve, ha különleges konzolokat is beszerzünk. A legfrissebb piackutatások szerint a kerékpár-vázak körülbelül hetven százaléka képes 180 és 203 mm közötti rotorok használatára a megfelelő adapterekkel, így a kerékpárosoknak sokféle lehetőség áll rendelkezésre a használati körülmények és preferenciák függvényében.
A városi kerékpárosok szeretik az organikus fékpofákat, mert a fékezés simán érződik, és nem okoznak nagy zajt a városi környezetben való használat során. A hátrányuk azonban, hogy a Brake Performance Lab legutóbbi tesztjei szerint körülbelül 40 százalékkal gyorsabban kopnak, amikor elektromos kerékpáros körülményeknek vetik alá őket. A sinterolt fékpofák lényegében réz és acél keverékéből készülnek, ami segít nekik jobban elviselni a hőterhelést, és állandó teljesítményt nyújtani még hosszabb lejtőkön is. Ezekhez a fékpofákhoz azonban kompromisszumok is kapcsolódnak. Ezek határozottan hangosabbak, mint az organikusok, de az extra zaj elfogadható ár azoknak, akik hosszabb élettartamot keresnek. A tehénnel szállító kerékpárok és hegyi e-kerékpárok különösen profitálnak ebből a típusból, mivel gyakran nehezebb terheket szállítanak vagy terepen használják őket, ahol a fékek élettartama a legfontosabb.
A szerves fékpofák nedves időjárásban hatástalanná válnak, megemelve a fékút 15–20%-ával. A sinterelt fékpofák az eredeti szárazidőjárási teljesítményük 90%-át megtartják esőben is, pórusos szerkezetüknek köszönhetően, amely hatékonyan távolítja el a vizet. Ugyanakkor a szerves fékpofákhoz képest 25%-kal gyorsabban kopasztják a féktárcsát.
Dombvidéki területeken a szerves fékpofák 300–500 mérföldig tartanak, míg a sinterelt fékpofák 800–1200 mérföldig bírják. Az alacsonyabb karbantartást igénylő kerékpárosoknak érdemes sinterelt fékpofákat választaniuk, annak ellenére, hogy a kezdeti költségük magasabb. A Shimano és az SRAM által gyártott hibrid anyagok mostanában kiegyensúlyozott modulációt és kopásállóságot kínálnak, és egyre népszerűbbé váltak a túra e-bikék használói körében.
A betétek és tárcsák összepárosítása optimalizálja a teljesítményt. Az organikus betétek a legjobban sima tárcsákkal működnek együtt, csökkentve a zajt, míg a sinterelt betétek a hőt 30%-kal gyorsabban elvezető, hornyolt vagy szellőzőtárcsákkal a leghatékonyabbak. A modern tárcsákon lézerrel vágott mintázat található, amely minimálisra csökkenti a betétek üvegesedését – egy e-motoros kerékpárra jellemző problémát –, így a betétek élettartama 20%-kal növekszik a fékhatás csökkentése nélkül.
Az e-motoros kerékpárok többletsúlyukból (20–30 font) és nagyobb sebességükből (akár 28 mph) adódóan több mozgási energiát termelnek, ezért kritikus a hőelvezetés. Amennyiben a hőkezelés nem hatékony, a súrlódó anyagok túlléphetik a biztonságos működési hőmérsékletet ismétlődő fékezések vagy lejtőn való haladás során, ami csökkent fékhatáshoz és gyorsabb kopáshoz vezet – veszélyeztetve a biztonságot.
A szellőződő tárcsák a súrlódó felületek közötti légáramlást használják a konvektív hűtéshez. Ezek a rendszerek a 478 °C-ig hatékonyan működő szinterelt betétekkel párosítva sokkal jobban bírják a súlyos hőterhelést, mint az organikus alternatívák. A radiális karos vagy félhold alakú kivágások, valamint a geometriai megoldások javítják a légáramlást és csökkentik a hőstressz okozta torzulást.
A lejtmenetben végzett vezérelt tesztek azt mutatták, hogy a fejlett fékrendszerek a folyamatos fékezés után is megtartják az eredeti fékhatás 92%-át, míg a szabványos fékek ugyanilyen körülmények között teljesen elveszítik teljesítményüket. A hőkamerás felvételek azt is mutatták, hogy agresszív fékezés esetén, megfelelő hőkezelés hiányában már 25–30 másodperc után forró pontok alakulnak ki.
Haladó megoldások közé tartoznak a bordázott forgórészek, amelyek 40%-kal növelik a felületet, valamint a többrétegű forgórészek alumínium hőelvezető maggal. Ezekhez irányított légáramlású csatornák tartoznak, amelyek az evékek és a keret rudazatán haladnak keresztül, így a fékrendszer tervezése a súrlódásra való korábbi összpontosítás helyett a hőkezelés egészére irányul.
© Copyright 2024 Shenzhen New Image technology Co., Ltd Minden jog fenntartva Privacy policy